Az energiatároló áramforrások olyan eszközök, amelyek képesek energiát tárolni és szükség esetén leadni. Alapvető funkciójuk az energia térbeli és időbeli eloszlási különbségeinek mérséklése, stabil és szabályozható teljesítménytámogatás biztosítása különféle energiafogyasztási forgatókönyvekhez. A megújuló energia növekvő elterjedésével és a mobil energiaigények diverzifikációjával az energiatároló energiaforrások egyre fontosabb szerepet játszanak a modern energiarendszerekben és a végfelhasználási{2}alkalmazásokban.
Elvileg az energiatároló energiaforrások az elektromos, fény- vagy mechanikai energiát hosszú ideig tárolt kémiai, elektromos vagy potenciális energiává alakítják át meghatározott energiaátalakító és -tárolási mechanizmusok révén, majd szükség esetén újra elektromos energiává alakítják. Az elterjedt technológiák közé tartoznak az elektrokémiai energiatárolás (például lítium-ion akkumulátorok, ólom-savas akkumulátorok és áramlási akkumulátorok), mechanikai energiatárolás (például lendkerekek és sűrített levegő) és elektromágneses energiatárolás (például szuperkondenzátorok). Ezek közül az elektrokémiai energiatárolás a legszélesebb körben alkalmazott technológia nagy energiasűrűségének, gyors válaszidejének és rugalmas telepítésének köszönhetően, különösen a lítium{5}}ionos rendszerek, amelyek mind a hordozható, mind a helyhez kötött alkalmazásokban dominálnak.
Az energiatároló tápegységek általában energiatároló egységekből, akkumulátor-kezelő rendszerből (BMS), energiaátalakító modulból, valamint felügyeleti és védelmi áramkörökből állnak. A tárolóegységek határozzák meg a kapacitást és a sebességi képességet; a BMS figyeli az olyan paramétereket, mint a feszültség, az áramerősség és a hőmérséklet, és végrehajtja a töltés/kisütés kiegyensúlyozását és többszörös biztonsági védelmet; a teljesítményátalakító modul a DC-t váltakozó árammá vagy különböző feszültségszintek között alakítja át a különféle terhelésekhez való alkalmazkodás érdekében; valamint a felügyeleti és védelmi áramkörök biztosítják a berendezés biztonságos működését rendellenes körülmények között.
Alkalmazási szinten az energiatároló tápegységek két fő kategóriába sorolhatók: helyhez kötött és mobil. A helyhez kötött tápegységeket többnyire hálózati csúcsborotválkozásra, elosztott termelési támogatásra, hálózaton kívüli áramellátó rendszerekre, valamint ipari és kereskedelmi tartalék áramellátásra használják, javítva az energiafelhasználás hatékonyságát és az áramellátás megbízhatóságát. A hordozhatóságukkal és nagy sebességű kapacitásukkal jellemezhető mobil tápegységeket széles körben használják kültéri műveletekhez, vészhelyzeti mentéshez, szállításhoz és fogyasztói elektronikai eszközök táplálásához, kielégítve az azonnali energiaszükségleteket olyan környezetben, ahol nincs hálózati áram. Ezenkívül új energiaforrásokkal, például a fotovoltaikával és a szélenergiával kombinálva mikrohálózatokat vagy lakossági energiarendszereket építhetnek fel, így önfogyasztást és többletenergia-tárolást érhetnek el, elősegítve a tiszta energia fogyasztását.
A technológiai trendek azt mutatják, hogy az energiatároló tápegységek egyre nagyobb energiasűrűség, hosszabb élettartam, nagyobb biztonság és alacsonyabb költségek felé haladnak. Az új anyagrendszerek (például szilárdtest-elektrolitok és szilícium-anódok), a moduláris felépítés és az intelligens felügyeleti algoritmusok bevezetése versenyképesebbé teszi őket a nagy-léptékű alkalmazásokban és összetett környezetekben. A globális energiaátállás és dekarbonizáció felgyorsulásával az energiatároló tápegységek, mint a termelés és a fogyasztás közötti döntő láncszem, egyre hangsúlyosabb szerepet fognak játszani az energiabiztonság biztosításában, a rendszer rugalmasságának javításában és a zöld fejlődés előmozdításában.