A Vehicle-to-Grid (V2G) technológia évek óta kísérleti fázisban van, de az ISO 15118-20 szabvány közelmúltbeli módosítása a kereskedelmi valóság felé mozdítja el. Az 1. módosításként ismert frissítés bevezeti az AC DER (Distributed Energy Resource) szolgáltatást, amely lehetővé teszi a töltőállomás számára, hogy kommunikálja a hálózati támogatás beállításait a járművel. Ez egy kritikus technikai lépés, amely a V2G-t laboratóriumi koncepcióból életképes beszerzési lehetőséggé alakítja a kereskedelmi flották és közművek számára.
A műszaki műszak
Korábban a V2G bonyolult és gyakran szabadalmaztatott kommunikációs utakat igényelt. Az új módosítás szabványosítja, hogy az EVSE hogyan közli a járművel, hogy milyen hálózati szolgáltatásokra van szükség – például a felesleges napenergia elnyelésére vagy a csúcsigény idején a hálózatba való energia visszajuttatására. Ehhez kétirányú energiaáramlásra képes hardverre van szükség, ami jelentős eltérést jelent a szabványos egyirányú töltőkhöz képest.
Az ellátási lánc számára ez azt jelenti, hogy a hardver alapvonala megváltozik. A V2G-kompatibilis töltőhöz erősebb belső vezérlőkre, fejlett digitális tápvonali kommunikációra (PLC) és biztonsági mechanizmusokra van szükség, amelyek képesek kezelni a fordított áramáramlást. Nem minden gyár van felszerelve ezeknek az egységeknek a méretarányos megépítésére.
Mit kell kérdezniük a forgalmazóknak
A V2G területre belépni kívánó forgalmazók és márkák esetében a kellő gondosságnak túl kell mutatnia a specifikációs lapon. A kulcskérdések a következők:
- Valóban kétirányú az egység?Sok "V2G-ready" töltő valójában csak ISO 15118-20 kompatibilis, de hiányzik a fizikai teljesítmény topológia a fordított áramláshoz.
- A firmware támogatja az AC DER szolgáltatást?Az 1. módosítás frissítése új. Győződjön meg arról, hogy a töltő firmware-ét frissítették a szabványos DER üzenetküldés támogatására.
- Mi a tanúsítási út?A szabványos töltőkhöz hasonlóan a V2G egységeknek is meg kell felelniük a helyi hálózati előírásoknak és biztonsági szabványoknak. A tesztelés összetettebb és hosszabb ideig tart.
Az üzleti ügy
Míg a V2G hardver árprémiumot hordoz, az értékajánlat változik. A közszolgáltatók egyre gyakrabban kínálnak olyan kereslet-válaszprogramokat, amelyek a flottaüzemeltetőknek fizetnek a hálózati szolgáltatásokért. Az ezekben a programokban részt vevő töltő a költséghelyet bevételi eszközzé változtatja. Ennek eredményeként a flottavásárlók kezdik kérni a V2G képességeket követelményként, nem pedig frissítésként.
Az ISO 15118-20 módosítása ennek az átmenetnek a kezdő fegyvere. A kétirányú tervezésbe és a firmware frissítésébe fektetett beszállítók lesznek azok, akik megfelelő termékeket tudnak szállítani.
GYIK
K: Ez azt jelenti, hogy most minden töltőnek V2G-kompatibilisnek kell lennie?
V: Nem. A V2G továbbra is választható a legtöbb alkalmazáshoz. Az AFIR és más szabályozások azonban egyre inkább afelé haladnak, hogy a jövőben megköveteljék a kétirányú képességet a nyilvános infrastruktúra számára. A módosítás egyszerűen megkönnyíti a megfelelő termékek beszerzését.
K: Mi a különbség a V2G és a V2H között?
V: A V2G (Vehicle-to-Grid) kölcsönhatásba lép a szélesebb elektromos hálózattal. A V2H (Vehicle-to-Home) egyetlen háztartást lát el. Mindkettő hasonló kétirányú hardvert használ, de a kommunikációs és a hálózatbiztonsági követelmények eltérőek.
K: Az új módosítás hardvermódosítást igényel?
V: Igen. Az AC DER szolgáltatás teljes körű kihasználásához a töltőnek kétirányú tápellátási topológiával kell rendelkeznie. A firmware-frissítések önmagukban nem elegendőek, ha a hardver fizikailag nem tudja visszatenni az áramellátást a hálózatba.
K: Mennyivel drágább egy V2G töltő?
V: Az árprémium gyártónként változik, de az extra alkatrészek és a tesztelési követelmények miatt jellemzően 20–40%-kal magasabb, mint egy hasonló egyirányú töltőké.
K: Felszerelhetek egy szabványos töltőt V2G-hez?
V: A legtöbb esetben nem. A belső teljesítményelektronikát kezdettől fogva kétirányú áramlásra kell tervezni. Az utólagos felszerelés általában nem költséghatékony.